Akkor most megéri, vagy nem? Mikor térül meg? Mennyi előnyöm lesz belőle? Hogyan tudom napelemes rendszerem termelését minél jobban kihasználni? Mi a szaldó és bruttó elszámolás lényege?

Mint tapasztaltuk, 2022 őszén feje tetejére ált a hazai napelemes piac azzal, hogy néhány tollvonással alapjaiban írták át a háztartási áramtermelés és fogyasztás közötti elszámolási szabályokat.

Az elmúlt években a lakosság számára meglehetősen kedvező elszámolási rendszer volt érvényben, amelynek elnevezése az éves szaldó. Eszerint a háztartások az általuk feleslegben termelt (azaz épp a termelés pillanatában el nem használt) áramot betáplálják a közműhálózatba, amikor pedig fordított a helyzet, vagyis épp nem tudnak annyi áramot termelni, amennyit használnak, akkor a hálózatból pótolják a többletszükségletüket. Mivel a felek évente csak egyszer vonnak mérleget (szaldót), a nyári termelési többlet és a téli fogyasztási többlet kiegyenlítheti egymást. Ez az elszámolási megoldás jó tervezéssel elérhetővé tette a háztartásoknak, hogy az éves leolvasáskor nulla körül legyen a szaldó, azaz nulla körül legyen a teljes háztartás éves áramszámlája is.

A kormány azonban tavaly novembertől átmenetileg (de nem tudni, mennyi időre) felfüggesztette a feleslegben termelt háztartási áram betáplálási lehetőségét az újonnan épülő rendszereknél. Azóta tehát ha valaki napelemet telepít a háza tetejére, akkor már nem tudja a nyáron keletkező fölös áramot betáplálni, viszont télen továbbra is ki kell vennie a közműhálózatból a fogyasztásához szükséges többletet.

A nullás rezsiköltség lehetősége a gyakorlatban megszűnt.

Hogy mi lesz azokkal, akik régóta szaldóban vannak (őket még nem érinti a felfüggesztés), illetve milyen új elszámolási rendszer(ek) lépnek életbe a jövőben, az még négy hónappal a váratlan intézkedések után sem ismert. Annyit azonban joggal lehet feltételezni, hogy az éves szaldó lehetősége valamilyen időtávon megszűnik, és helyette olyan megoldás várható, amely hasonlít ahhoz, amit például Nyugat-Európában szinte mindig is alkalmaztak. Ezt nevezik bruttó elszámolásnak. A háztartás egy bizonyos díjért eladhatja a feleslegben termelt áramát, amit betáplál,és egy bizonyos díjért vehet áramot, amikor többletre van szüksége. A két tarifa azonban nem egyenlő egymással, és sok esetben nincs is sok köze egymáshoz.

Magyarországon csak azért olyan egyszerű a bruttó elszámolás jelenlegi leírása, mert a lakossági piacon nincs verseny, és az áramtarifák egységesek. Nem a piaci verseny, hanem a kormány határozza meg a pontos kereteket.

A betáplált áramot a közműcég kilowattóránként 5 forintért veszi meg jelenleg, mert a rendszerhasználati díj ebben nincs benne, de 36,9 vagy a rezsicsökkentett kvóta felett 70 forintért adja el. Így a háztartás által nyáron megtermelt fölös energia mennyisége hiába egyenlő a téli pluszfogyasztásával, utóbbi után lényegében 31,9 vagy 65 forintos (rendszerhasználati) díjat kell fizetni.

A lényeg azonban nem is annyira az összegekben van, hanem abban, hogy hiába fedezi a háztartás termelése a fogyasztását, a villanyszámla korántsem lesz nulla, mert a közműhálózatot használják nyári-téli akkumulátornak, és ennek az árát meg kell fizetniük.

Ezen tények tudatában joggal merülnek fel a témával kapcsolatos kérdések.

 Német számítások szerint ilyen felállásban egy háztartás átlagosan csak a saját maga által megtermelt éves árammennyiség 34 százalékát tudja közvetlenül felhasználni. (Amikor süt a nap és megy a mosógép, akkor a napelemről megy a mosógép, vagyis sem betáplálni nem kell felesleget, sem a hálózatról nem kell plusz áramot venni hozzá, az ehhez hasonló szituációk a termelés 34 százalékát veszik fel.)

Nézzünk egy példát!

Legyen egy családi ház melynek éves energiaigénye körülbelül 4800 kWh (ezt 4 kWp teljesítményű napelemes rendszerrel meg is tudja termelni) melyből a közvetlen fogyasztás durván 1600 kWh-ját le kell vonni, vagyis a háztartás 3200 kWh áramot fog egy évben valamikor feltölteni, majd valamikor visszavenni a közműhálózatból. Ha a példánkban említett 4800 kWh-ból nem csak 1600, hanem mondjuk 2400 kWh-t sikerül közvetlenül elhasználni, akkor 3200 helyett csak 2400 kWh-val kell évente az adásvételt végigvinni, és ez már lényeges különbség. Egy racionális cél ebben a rendszerben így mindenképpen az, hogy okos vezérlőkkel szereljék fel a lakásokat (a reggel bekészített ruhát a mosógép csak akkor mossa ki napközben, ha süt a nap, de a mosogatógép is figyelmeztessen, hogy épp nincs elég áram a működéséhez, és plusz költséggel fog elindulni).

A saját közvetlen fogyasztás növelésével lehet leginkább a fizetendő összeget csökkenteni.

Ha mindent egybe veszünk, egyértelműen a felhasználói szokásokat kell tudatosan, körültekintően megváltoztatni. Erre pedig nincsen egységes terv, vagy recept, hiszen háztartásonként mások a körülmények, igények.

Összegezve a napelem ugyan csökkenti a villanyszámlát, de hogy mennyivel, az majdhogynem egyedi alkuk függvénye, földrajzi és időbeli változókkal. Szó sincs arról, mint eddig Magyarországon, hogy a szaldóelszámolásnak köszönhetően a napelemes rendszernek mint befektetésnek a megtérülését könnyebben ki lehessen számolni. Az egyenletben rengeteg a változó. Két dolog azonban biztos. A magyar ember rugalmas, okos, furfangos, hamar idomul a feltételekhez és megtalálja a módját, hogy napalem rendszere által termelt energia mind nagyobb hányada közvetlen fogyasztók által hasznosuljon, s kevesebbet kelljen a villamos hálózatba termeltből visszavásárolnia. Másik pedig, a nap mindannyiunknak ingyen világít, miért is ne fordítanánk ezt a  nagyszerű, megújuló enrgiát a javunkra?